Belépés

Kökény Ferenc Miskolcon átadja a stafétabotot

 

 

Kökény Ferenc aranykoszorús fodrászmester, többszörös mesterbajnok, számos hazai és világverseny díjazottja 2016 július elsején zárta be 38 évig működő Nádor utcai fodrászüzletét. 58 év fodrászmunka után, a szakmai élet versenyszervezési és vizsgáztatási kihívásaival teltek napjai. 2019-ben úgy döntött, 50 év miskolci utazás után átadja a miskolci Kézműves Kupa versenybiztosi feladatait a következő nemzedéknek, így 2019. március 03-án utoljára látható a miskolci versenypást színpadán. Ennek kapcsán az elmúlt évek szakmai tapasztalatáról beszélgettünk.

 

Archívumunkból válogattunk: Kézműves Kupa 2013−2018.

 

— Hogy lettél a miskolci Kézműves Kupa fodrászversenyének biztosa?

— 1969 februárjában Noszvajon, Miskolc mellett voltunk egy versenyző-továbbképzésen. A Magyar Fodrász–Kozmetikus Egyesület akkori elnöke, Rejnis Sándorné eljött látogatóba. Felkért minket, Papp Jóska, Krejsz Jenő, Buzássy István versenyzőket és engem, hogy tartsunk Miskolcon egy bemutatót. Boldogan fogadtuk a felkérést. Az Avas Szálló aljában lévő szalonban tartottunk egy bemutatót. Onnantól minden évben kaptam felkérést bemutatóra, illetve a versenyzők felkészítésére. A hajvágást, a formákat, a divatfrizura trendeket tudtam megmutatni a férfifrizurákat. Amikor elindult a Kézműves Kupa, felkértek, hogy segítsek.

— Akkoriban lehetett évről évre újat mutatni?

— Igen, mert a szocialista érában hátrányos helyzetben voltunk. Nem kaptunk információt, impulzusokat a nemzetközi trendekből. Nem volt ennyi újság, nem jártunk külföldi bemutatókra, és internet sem volt. Amit a nemzetközi versenyeken láttunk, és elleshettünk, az az előző évek trendjeire épült. Így egy évvel legalább mindig le voltunk maradva. Ha külföldre mentünk, akkor láttuk, mi a helyzet, mikor már kint voltunk a versenyen. Előfordult, hogy miközben vágtam a versenypáston a hajat, gyorsan körbeszaladtam, hogy megnézzem a külföldi versenytársakat, mit csinálnak, hogy állnak, hogy nehogy többet vágjak, mint ők. Figyeltem, hogy mit csinálnak a többiek, és menet közben tudtam még alakítani a frizurámon. Így tanultam meg, hogy mi a trend a nemzetközi versenyeken. De ezzel együtt is helytálltak a magyarok, már akkor is nagyon jó szakembereink voltak, és nincs ez másként most sem. De van, amiben a mai versenyzőknek van sokkal nehezebb dolga. Annak idején, a szövetkezeti rendszerben támogatták a versenyzőt (és a zsűritagokat is), fizették a nevezési díjat, a felkészülési és úti költséget. Most bele kell nyúlnia a saját zsebébe a fodrásznak, még akkor is, ha van szponzora.

 


"... az embernek kihívásokra van szüksége, ami motiválja. Ki kell tűzni egy célt, és dolgozni azért, hogy elérje. És a verseny jó esetben sportszerűségre is nevel."


 

­— Hogyan kerültél kapcsolatba a szakmai versenyzéssel?

— Ismerős révén kerültem a fodrász szakmába, a tanulóévek után Laczkó Ferenc mester mellé, a Divat Fodrász Szövetkezet körúti üzletébe kerültem, ahol kilenc évig dolgoztam. Csodálatos időszak volt! Ott már több versenyző fodrász is dolgozott, felkaroltak, és én is elkezdtem versenyezni. Korán megtanultam, hogy keményen kell dolgozni, és muszáj kiállni magamért. Ha szerencse ért, igyekeztem élni vele, mert egyedül kellett boldogulnom, és mindig megbecsültem minden olyan lehetőséget, amikor tanulhattam. 1959-ben meg is nyertem egy tanulóversenyt, 1960-ban pedig, mikor végeztem a képzésen, egy ifjúsági versenyen második lettem. Aztán sokáig az első 10-15-ben mozogtam. 1969-ben megnyertem az első mesterbajnokságot. Előtte is több országos helyezésem volt, de már kikiáltottak örök harmadiknak, mire egyszer csak első lettem. De nekem a harmadik helyezés is mind sikerélmény volt, nem éreztem elégedetlenséget. Mindig nagyon önkritikus ember voltam, és a mai napig is azt tanítom mindenkinek, hogy zsűrizzék önmagukat, és legyenek szigorúak. Úgy készültem a versenyekre, hogy a frizura elkészítése után felírtam magamnak egy papírra a hibákat. Mikor újra elkészítettem a hajat, megnéztem a listát, és kihúztam, ami már rendben volt, és így ismételtem újra és újra, amíg jó nem lett. Persze tökéletes frizura nem létezik. De lehet rá törekedni. A vendég mondhatja, hogy „tökéletes lett”, és az mindig igazi boldogság a fodrásznak, de szakember szemével nézve mindig van mit javítani. Szóval 1969-ben nyertem először mesterbajnokságot, majd 1972-ben másodjára, és 1974-ben, Miskolcon harmadjára. Közben nyertem két Barátság Kupát, egyet Moszkvában, egyet Varsóban. A tanultakat mindig örömmel adtam át, szívesen tanítottam. Miskolcon nagyon jó csapat jött össze évről évre. Lapis Imre néhai szakmai vezető nagyon jól összefogta a dolgot. Ott volt például Kiss Éva, Nagy Éva, Kiss Angéla, aki nemzetközi versenyeken ért el kitűnő eredményeket. Miskolc az egyik fellegvára volt, van és szerintem lesz is a fodrász szakmai életnek. Nagyon sokat áldoznak arra, hogy ez így legyen.

— Miért tartod fontosnak a versenyzést?

— Szerintem a jó fodrász az, akivel a vendég meg van elégedve. Ehhez nem kell versenyre menni, nem kell trófeákat felmutatni. Van, aki az életben nem volt egy bemutatón, versenyen sem, mégis elégedett vendégköre van. A versenyzés ellenben komoly tanulási lehetőség, és hírnevet is hozhat, ami a vendégkör kiépítésénél előnyt jelent. Ugyanakkor az embernek kihívásokra van szüksége, ami motiválja. Ki kell tűzni egy célt, és dolgozni azért, hogy elérje. És a verseny jó esetben sportszerűségre is nevel. Volt olyan országos verseny ahol a mellettem dolgozó versenyzőnek elromlott a hajszárítója. Én mindig kettőt vittem, biztos, ami biztos, így az egyiket oda tudtam adni neki. Végül ő nyerte a versenyt, én második lettem. Akkor ő utána odajött hozzám, és azt mondta, ez a díj engem illetne. De én máshogy gondolkodom. Ő volt a jobb, és így volt tisztességes a verseny. Sosem voltam dühös, ha valaki előttem végzett, mindenki megteszi, amire épp képes. Abból egyébként, hogy valaki kiválóan teljesít egy versenyen, nem következik egyenesen az, hogy a fodrászüzlete tele lesz elégedett emberrel. Fodrászüzletet vinni és versenyen szerepelni két nagyon különböző műfaj.


"Miskolc az egyik fellegvára volt, van és szerintem lesz is a fodrász szakmai életnek. Nagyon sokat áldoznak arra, hogy ez így legyen."


 


 

— Hol találkozhatnak veled a szakemberek ezután?

— A budapesti országos versenyek szervezésére kaptam már felkérést, azokat szívesen vállalom, illetve meghívással részt veszek a Barber Shop borbélyképzésein, amit nagyon élvezek.

 

Szöveg: Remek Annamária
Fotó: remeka.hu
 
Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Szépipari hírek: Interjú / Fodrásztábor, szakmai verseny és Hódmezővásárhely
A 2011. évi VásárHair után 2014-ben ismét szépségipari rendezvényt szerveznek...
Szépipari hírek: Interjú / Újra együtt!
Volt egyszer egy nagy csapat, akiknek munkássága meghatározó volt a magyar fodrászéletben....
Szépipari hírek: Interjú / Újra világbajnok lett Dudás Barbara!
Párizs úgy tűnik, szerencsét hoz Dudás Barbara Európa- és világbajnok testfestő...