Belépés

„Emeld fel a fejed!”

58 év tapasztalata Kökény Ferenctől

Kökény Ferenc aranykoszorús fodrászmester, többszörös mesterbajnok, számos hazai és világverseny díjazottja július elsején bezárta 38 évvel ezelőtt megnyitott Nádor utcai fodrászüzletét. 58 évig volt fodrász. Bár az állítás mégsem helyes így, múlt időben. A Gerbaud-ban eltöltött nyáresti beszélgetés végéhez érve Ferenc ránézett az asztalunk előtt elhaladó turistacsoportra, és két másodperc alatt megtalálta emberét: de szép haja van, kiváló lenne bemutatóhoz! – mondta lelkesen, de már csak nekem. A dús vörös hajú úriember, tudtán kívül ugyan, de lekéste azt az élményt, hogy színpadra lépve, figyelő tekintetek előtt, frizuráját Kökény Ferenc készítse el. Úgy tűnik, Ferenc hiába vonul vissza, mindig is szakemberként fog nézelődni az utcán, mint ahogy értékrendje, gondolkodásmódja sem nyugdíjazható.

 

  • Miért döntött úgy, hogy most zárja be az üzletet?

Gondoltuk, hogy két évet még dolgozom, akkor lenne hatvanévnyi a pályafutásom. De egy vendég elém állt, és azt mondta, hogy ő most venné meg az üzletet, két év múlva már nem. Feleségemmel – akinek sajnos vegyszerallergiája van, ez is sürgette a döntést – megbeszéltük a dolgot, és úgy döntöttük, nem várjuk meg a hatvanat csak azért, hogy kerek szám legyen.

De számmisztikai érdekesség így is adott, sőt, valójában így az igazi! A 8-as szám valamiért rendre feltűnik az életemben. A tanulóévekkel együtt 1958-ban léptem rá erre az útra, és pontosan 58 évig dolgoztam fodrászként. 1968-ban mentem az akkor még Népköztársaság útjára, ahol egy nagyon jól menő sportfodrászatot vittünk, onnan pedig ’78-ban költöztem át a Nádor utcába, ahol 38 évig fogadtam a vendégeket.

  • Elfáradt, vagy szíve szerint még dolgozna?

Nem mondanám, hogy elfáradtam, inkább úgy gondolom, tudni kell, mikor jó távozni. Meggyőződésem, hogy teret kell adni a fiataloknak is, önként és előzékenyen. Nem tartom egészségesnek, és nem is elegáns, ha valaki foggal-körömmel kapaszkodik kivívott helyéhez egy szakmában, és nem enged érvényesülni új embereket.

Úgy fejeztem be annak idején Bécsben a versenyzést is, hogy azt éreztem, most kell megállni. Mások azt mondták ne hagyjam abba, hiszen most vagyok a legjobb, erre azt feleltem igen, de ennél többet nem tudok elérni. A verseny után eltörtem a fésűt, és kijelentettem, hogy ez volt az utolsó. Azóta egyszer nem versenyeztem.

2008-ban Siófokon azt mondtam Hansági Gyulának, az Alfaparf akkori tulajdonosának – aki azóta elment közülünk, de mai napig nagyon nagy szeretettel gondolok rá –, hogy abbahagyom a pódiumon való munkát. Akkor is tudtam, hogy ez végleges döntés. A vasárnapi bemutatóra titokban összepakolták a fodrászüzlet berendezését, levitték Siófokra, és berendezték vele a pódiumot. Beléptem a helységbe, ahol háromszáz embernek tartottam bemutatót, és végig nem állt össze a kép, hogy a saját üzletem berendezése között mozgok. Már dél volt, mire észrevettem, hogy ugyanolyan székem van, mint Pesten az üzletben. Még délután ötkor is rácsodálkoztam egy-egy bútordarabra, mire lesett, hogy az egész fodrász szalont átszállították Siófokra, hogy így búcsúzzanak tőlem. Délután kaptam egy kupát, miközben mindenki sírva énekelte az „Azért vannak a jó barátok” című dalt, és Gyula akkor azt mondta, most már értem, hogy mit jelent az, hogy tudni kell jókor abba hagyni.

Mikor Hajas Lacinak azt mondtam átadom a trénerséget, nem akarta elfogadni. De azt vallom, időben kell továbbadni a feladatokat, jobb teret engedni a következőknek, és ezt tanácsolom mindenki másnak is, mikor eljön az ideje, legyen előzékeny.

  • Hogyan reagáltak a vendégek a bejelentésére?

Ők gyakran kérdezték az utóbbi években, hogy "Feri, meddig dolgozol?", és én mindig azt feleltem, hogy "Hat óráig". Persze tudtam, hogy a kérdés arról szól, mikor megyek nyugdíjba, de nem tudtam a választ. És azt végképp nem is sejtettem, hogy a kérdés mögött valójában az van, hogy mennyire megszerettek a vendégek. Hogy a fodrászatunk milyen fontos lett az ő életükben, az csak akkor derült ki számomra, mikor elmondtam, hogy becsukjuk a boltot. Azóta rengeteg szeretetet és végtelen sok köszönetet kapok, volt olyan is, aki elsírta magát, hisz több évtizede járt hozzánk, és ez élete fontos része volt. Egy másik kedves vendégem a következő csodálatos üzentet küldte: Az életben a legjobb tanácsot a fodrász adja: emeld fel a fejed!

Az utóbbi napokban tombolt az üzlet, mindenki el akart jönni még utoljára. Többen azt is kérdezték, kit ajánlok, hová menjenek, de az az igazság, hogy ez nagyon nehéz ügy, nem igazán szeretek ajánlani senkit. Félre értés ne essék! Rengeteg kiváló szakember van, és olyan is, akit emberként is sokra tartok. Számos kollégámról tudom, hogy egy-egy fodrász bemutatón, versenyen magas színvonalat képvisel. De azt nem tudhatom, hogy aki korábban hozzám szeretett jönni, hogyan lép be máshova, hogy ott megtalálja-e azt, amit keres. Ezek mind nagyon személyes benyomások, egyéni szimpátián alapuló érzések, és ebben én nem tudok felelősen tanácsot adni.

Azt is sokan kérdezték, nem fog e hiányozni nekem a fodrászüzlet. Dehogynem! Nagyon is. De egyszer meg kellett hozni ezt a döntést, és eljött az ideje. Nehéz volt, de tudom, hogy így helyes.

  •  Az üzlet bezárt, de oktatóként még dolgozik?

Kisebb megszakításokkal 22 évig a férfi fodrászválogatott vezető trénereként dolgoztam, és tényleg az egész országot bejártam, hogy felkészítsem az embereket. Miskolc a szívem csücske, három év múlva lesz 50 éve, hogy ott is tanítok. Ezt az 50-et megvárom, ha minden jól megy, és utána ott is elköszönök.

Az oktatást és a vizsgáztatást egyébként sem hagytam abba, ha hívnak, megyek. Az Alfaparfnál például rendszeresen oktatok, ráadásul az összes serlegem, kupám ott lesz kiállítva, ami nagy megtiszteltetés számomra. Eddig az üzletben voltak, otthon egy egész falat elfoglalnának, és hát minek nézegessem. Rengeteg elismerés, díj, kitüntetések, amit megkaphattam, azt megkaptam, talán csak kormány kitüntetésem nincsen, de soha nem is lobbiztam érte. Remélem az Alfaparfnál ezek a díjak inspirálón hatnak majd a fodrász tanulókra. Látják, hogy ebben a szakmában folyamatosan tanulni, fejlődni kell, és ők is elérhetik mindezt, ha alázattal és szorgalmasan dolgoznak.

  • Mit gondol a jelenlegi fodrászképzésről?

Az az igazság, hogy úgy érzem, a sok, időnként nem is szakmabeli által indított magániskola nem feltétlenül emeli a szakmai minőséget, főleg ha túl rövid a képzés, vagy ha – ilyet is hallottam – online folyik az oktatás. Természetesen ma is lehet jó fodrász abból, aki szorgalmasan gyakorol. De ez nem feltétlen az iskolán múlik – tisztelet a kivételnek! Ráadásul ezekben a vegyes színvonalú iskolákban rengetegen végeznek fodrászként, de elhelyezkedni már nem tudnak, mert sokan sem a szükséges szakmai, sem a szükséges üzleti tudással nem rendelkeznek.

  • Elégedett, vagy van, amit máshogy csinálna? Mi lett volna, ha nem fodrász?

Valójában sosem gondolkoztam máson. A sógorom autószerelő volt, és mikor együtt bütyköltük az autót megkérdezte, na, leszel autószerelő? Én meg azt feleltem, nem, inkább fodrász! És eszembe sem jutott, hogy más is lehetnék.

Semmit nem bántam meg. És a korommal is békében vagyok, nem lennék most fiatal, nekem jó minden, úgy ahogy van. Voltak nehézségek, persze, de ez az én életem, nem adnám semmiért. És nagyon hálás vagyok a mestereimnek, segítőimnek és a feleségemnek, minden támogatásért, amit ezúton is szeretnék megköszönni!

Szöveg: Virág Krisztina, fotó: Varga Imre

Olvasóink értékelése:  / 4
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Interjú / Magyar Bajnokság 2014. – Miskolc
2014-ben a Magyar Fodrász–Kozmetikus Közhasznú Egyesület (MFKKE) és a...
Interjú / Díjnyertesen…
A remeka.hu 2014-ben rendezte meg először az év professzionális újdonsága versenyt, melyen...
Interjú / Le Salon Kertváros – az Év Szalonja 2013-ban!
Egy hely, ahol több mint 200 m2-en a vendégekről szól minden, és ami hamar központi helyet...