Belépés

A kozmetikusságról: Kocsenda Katalin

 

Kocsenda Katalin 1971 óta kozmetikus, egyike az első maszek szépészeti iparosoknak Budapesten. Társadalmi tisztségeivel meghatározó szerepet vállalt a kozmetikus szakma elmúlt évtizedeiben. 2015-ben lemondott kamarai szakmai elnökségéről, és mint mondja „átadja a stafétabotot a fiatalabb korosztály képviselőinek”. Közel 45 éves pályafutása alatti eddigi tapasztalatairól beszélgettünk: a múltról, a jelenről, és a jövőről.

 

– Hogyan kezdődött a pályafutásod?

– 44 éve nyitottam meg a kozmetikámat Zuglóban. 5 éves korom óta élek itt, és végül én lettem ebben a kerületben az első kozmetikusmester. Ekkor még a fővárosban is összesen talán csak ketten voltunk maszek iparosok, így kiemelt figyelem szegeződött ránk. Ebben az időben ugyanis még nem volt olyan magától értetődő, hogy valaki saját vállalkozást indíthat, egyedül a mesterek részesülhettek ebben a kegyben. Ezzel szavatolták azt, hogy az a vendég, aki betért egy ilyen üzletbe, nívós szolgáltatásban részesüljön.

– Milyen különbségeket látsz az akkori és a mostani vállalkozók között?

– Az első, és leglényegesebb különbség az, amit az előbb is említettem, hogy akkoriban számtalan elvárásnak meg kellett felelni, hogy az ember saját vállalkozással rendelkezhessen, manapság azonban már szinte bárki próbálkozhat. Vegyünk egy példát: napjainkban, ha egy kéményseprő maga mellé szervez egy kozmetikus szakembert, máris részesévé válhat a kozmetikus iparnak, annak ellenére, hogy szakmai tudással nem rendelkezik. Ezzel szemben a hetvenes években csak mestervizsgával, tehát minimum 3 éves, szakmában eltöltött, aktív tevékenység után válthatott ipart az, akiben volt ennyi kitartás. Régen a szövetkezetek is támogatták a pályakezdőket, lehetőséget biztosítottak arra, hogy el tudjanak helyezkedni valahol. Ma már senki sem áll a fiatalok mellett, akik így kényszeredetten keresik a megoldást arra, hogy munkához jussanak. Sokan úgy vélik, a főváros a lehetőségek tárháza, de én úgy látom, hogy Budapest belvárosa javarészt már telítődött a kezdő kozmetikusokkal.

– Hogy látod, milyen perspektívája van a következő kozmetikus nemzedékeknek?

– A magam részéről jelenleg a vidéki, illetve a külföldre készülő diákok tanítását preferálom. Bennük látom a jövőt. Fontosnak tartom, hogy nem csak velük, de szüleikkel, támogatóikkal is elbeszélgetünk a lehetőségekről, és arról, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a kezdetekkor. Úgy vélem, hogy nincs könnyű helyzete a mostani pályakezdőknek, keményen meg kell küzdeniük még az első nullszaldós évért is. Meg kell tanítani nekik, hogy reálisan tekintsenek előre, és ne legyenek tévhiteik arról, hogy minden elsőre úgy fog sikerülni, ahogyan megálmodták.

– Könnyebb dolga van egy vidéki pályakezdőnek?

– Talán abból a szempontból egyszerűbb a vidéki kozmetikusoknak, hogy a kis városokban, falvakban az emberek jobban ismerik egymást, így szélesebb körben szereznek tudomást az ott élők arról, ha valaki elindítja saját vállalkozását. Ráadásul, ha valaki egy nagyobb családi házban él, és ennek egy részét el tudja szeparálni a saját üzlete részére, akkor megspórolhatja az utazás, a bérleti díj, és egyéb költségek jó részét.

– Mit gondolsz a mostani képzési rendszerről?

– Nem mindenben értek egyet a jelenleg érvényben lévő oktatási irányelvekkel kapcsolatban.
Ha valaki eszerint kezdi el tanulmányait, két év után gyakorló kozmetikusként négyféle alaptevékenységet (mint például a végtag gyantával történő szőrtelenítése) végezhet, de lehet, hogy az így letett OKJ-s vizsga után ki tudja váltani a vállalkozói igazolványt. Az erre a vizsgára épülő harmadik évben, a második OKJ-s vizsgához, ami a kozmetikus képesítést adja, még egy évet kell az iskolában eltölteni, és valójában csak ekkor tanulnak önállóan diagnosztizálni és kozmetikai gépeket használni. Talán, aki igényes és kitartó – ami a későbbiekben a munkája során is elengedhetetlen lesz – az akkor is végigjárja a 3 évet, ha az nem kötelező.
Nézzünk csak körül: a magukra valamit is adó szakemberek folyamatosan képzik magukat, tanfolyamokra, rendezvényekre járnak, holott senki sem írja elő nekik! Éppen ezért értékes minden perc, amit azzal töltünk el, hogy a lehető legtöbb tudást átadjuk a fiataloknak.

– Mi a véleményed arról, hogy a képzések tekintetében egyre közelebb kerül egymáshoz a három szépészeti szakma: a fodrászat, a körömápolás és a kozmetika?

– Az új típusú képzés olyan modulokat is tartalmaz, melyek átfedésben vannak a fodrász, a kozmetikus és kézápoló képzések szakmai moduljaival. Ez nem is lenne probléma, ha mondjuk, egy olyan tevékenységet kellene elsajátítani, mint például az általános masszázs, amit mindhárom szakma képviselői kamatoztatni tudnának, mint kiegészítő szolgáltatást.
Sajnos azonban itt nem erről van szó, a fodrászoknak és a kozmetikusoknak például a körömápolás folyamatát is el kell sajátítaniuk. Legalábbis részben. Hiszen tegyük hozzá azt is, hogy ezek csak moduláris tananyagok, ettől még senki sem lesz a másik szakma képviselője is, vagy ha mégis megpróbálkozik ezzel a résztudással dolgozni, elveszi a lehetőséget egy olyan ember elől, aki több évet szánt erre az életéből.

– Miben látod a megoldást?

– A szalonok szolgáltatásbővítésében. A mi kozmetikánkban például van külön manikűrös, fodrász, lábápoló és masszőr is. Ez idáig mi, kozmetikusok is végeztünk itt masszázst, de ezt a szolgáltatást teljes egészében átruháztuk a masszőrünkre. Így mindenki nyert: nekünk van egy új bérlőnk, neki munkahelye, a vendég pedig minden szolgáltatást egy helyen megkap, nem kell órákon át utazgatnia a városban, sőt, időt spórol, hiszen amíg a kozmetikus egy pakolást rak fel az arcára, a manikűrös előkészítheti a körmeit. Együtt többre megyünk. Nem szabad elfelejteni, hogy csak úgy juthatunk előre, ha összefogunk, és segítjük egymást, mert mindenki tanulhat a másiktól valamit.
Ami pedig a tanulást illeti: sohasem szabad megelégedni. Még én is folyamatosan képzem magamat, a saját, és a tanítványaim kedvéért is, de aki lemarad, azt lekörözik a szorgalmas, megújulni képes szakmabeliek, akik építenek a korszerű eszközökre, a számítógép és a modern készítmények nyújtotta lehetőségekre.

Szöveg: Remek Annamária & Pálmai Eszter
Fotó: Remek Annamária
 



Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Interjú / A siker kulcsa a hozzáállás!
Akár ez is lehetne a mottója Ignác Hajnalkának, aki gyerekkori vágyát valósította meg,...
Interjú / Heanból MALAHA Cosmetics – a dinamikus fejlődés útja
Az Év Szépészeti Újdonsága 2015. győztes termék forgalmazója még szélesebb palettával a...
Interjú / Mesterkérdések - 3. rész
Mesterkérdések - 3. rész Mi a különbség a szakember és a mester kifejezés között? Ki...