Belépés

Időtlen szépség – Szépségápolási technikák a múltból a jelen számára


Szakonyi Eszterrel, a könyv szerzőjével beszélgettünk



2013 őszén jelent meg magánkiadásban az Időtlen szépség – Bolyongásaim a szépségápolás történetében című könyv, amellyel a szerző saját bevallása szerint egyszerre akart szórakoztatni és egészséges szkepticizmusra sarkallni a jelennel szemben a múlt praktikáit bemutatva. A könyvben összegyűjtött „receptúrák” és megoldások egészen az ókortól a 20. századig kiterjedő időszakra vonatkozóan, a legegyszerűbbtől a legabszurdabbig bemutatásra kerülnek, egy-egy témakört körbejárva a szépségápolás területén belül. Most az írót saját magáról és a könyv születéséről, szerepéről kérdeztük meg…

 

 

– Hogyan kerültél a kozmetikus szakmába? Mi vezetett oda, ugyanis olvastam a honlapodon, hogy neked más irányú végzettségeid és tapasztalataid is vannak.

– Már 18 éves koromban szerettem volna kozmetikussá válni, de több dolog is ellenem szólt, ami miatt nem tudtam elkezdeni. A mester megvolt, de igazából nehezen tudtuk volna finanszírozni az oktatást, és jöttek más, akkor kecsegtetőbbnek tűnő lehetőségek is, amelyekkel végre önálló életet tudtam azonnal kezdeni. Frissen érettségizett emberként ez akkor vonzóbbnak tűnt. Felköltöztem vidékről, és elszegődtem egy külkereskedelmi céghez Budapesten. Ott is ragadtam közel 10 évre. Ezalatt, munka mellett végeztem el a Gödöllői Egyetem gazdasági mérnöki szakát. Dolgoztam és tanultam, miközben folyamatosan azt a lehetőséget kutattam, hogyan tudnék a kozmetikus szakma felé nyitni. Nem értettem ezt a vonzalmat magam sem, csak éreztem, hogy mindig heves szívdobogás fog el a “kozmetika” szó hallatán.   

Miután teljesen magamra voltam utalva anyagilag, tudtam, hogy lehetetlen bármilyen képzést elkezdenem, hiszen nem hiányozhattam egy napot sem a cégtől. Csak azt tudtam tenni, hogy minden szakmai rendezvényre  – akkoriban még elég kevés volt – próbáltam beférkőzni sokféle “csellel és ármánnyal”. Csak az volt a fontos, hogy mindenképpen ott legyek. Egy lépéssel közelebb az én titkolt szenvedélyemhez. Még az sem zavart, hogy a szakmai előadásokból nem sokat értek. Kiállításokra, vásárokra, fejtágításokra jártam hétvégenként, vagy csak egyszerűen felvásároltam minden, engem érdeklő kozmetikumot azért, hogy egyszer “megízleljem”. Mindezt természetesen titokban. Úgy véltem, hogy nálam ez valami furcsa, beteges, titkolni való vonzalom lehet a kozmetikumok iránt. A deviancia valami új formája.

Végül 2007-ben, amikor felnőttképzésbe is áthelyezték a kozmetikus szakma megszerzésének lehetőségét, rászántam magam, hogy végre beiratkozom. Ez volt az én “coming out”-om. Felvállaltam magam és a világ előtt, hogy ezt akarom. Némi akadályt jelentett, hogy akkor már volt két gyerekem. Tudtam, hogy a tanulásra szánt időt tőlük veszem el. Ez nagy lelki terhet jelentett számomra. Egyértelmű volt, hogy csak az legalizálja ezt az új vállalásomat, ha a maximumot hozom ki belőle, így minden órára és minden vizsgára erőn felül készültem, és előre tanultam. Szörnyen elviselhetetlen lehettem az osztálytársaim és tanáraim számára. Igazi irritáló stréber, de nem tudtam fél gőzzel csinálni. 10 évet  vártam rá. 

A számomra legjobb mesterhez és legjobb iskolába kerültem. Báthory Katiról van szó, illetve a MOSZI-ról. A MOSZI-t Bodor Kati néni és Báthory Kati néni miatt választottam. Számomra ők jelentették az intézmény komolyságának bizonyítékát. Később is elképesztő szerencsém volt, hiszen kiváló szakemberek oktattak (Juhász Klári, Varga Tamás, Merklikné Gallai Zsuzsa). Akkoriban ugyebár rengeteg képzőhely indult, és kétséges volt, hogy melyik ad valódi tudást. Talán ez ma sincs másként. 

Szóval az ő szárnyaik alatt kezdtem, és nagyon szimpatikus volt, hogy minden törekvésemet, amely a régi receptúrák, könyvek, folyóiratok gyűjtésére irányult, nagyon lelkesen üdvözölték, és hozzám hasonló lelkesedéssel olvasgatták. A tanulóévek alatt ugyanis szenvedélyemmé vált a kozmetika történetének régi-régi darabjait megszerezni. Mindenféle aukciós házakon keresztül, interneten, antik kereskedőkön keresztül kerestem és kutattam a kurrens darabokat. Amikor már kellő mennyiségű anyag összejött, akkor szöget ütött a fejembe, hogy mi lenne, ha más is olvasná, más is részesülne ebből az örömből. Ezeknek a szövegeknek a bájából, bölcsességéből, tudásából, fortélyaiból és humorából. Egyes fogások egy az egyben átültethetők a mai kozmetikai gyakorlatba.  

Mindeközben befejeztem a kozmetikus iskolát és elkezdtem a SOTE-n akkor induló egészségügyi szakkozmetikus képzést. Ismét tanultam és dolgoztam egyszerre, de immáron kozmetikusként, és ez végtelen energiát adott. 2010-ben megnyitottam a belvárosban az első szalonomat Vintage Beauty Kozmetikai és Szépészeti Műhely néven. 2011 végén ezen szalont elköltöztettük a lll. kerületbe, mert időközben megszületett harmadik kisfiam, és csakis így volt esélyem folytatni a kozmetikai tevékenységemet. 

2010 végén megkerestem a Beauty Forum magazint, és megállapodtunk, hogy időnként megjelentetnek egy-egy régi írást bizonyos témák kapcsán. Az első még eredeti formájában került publikálásra, a fitoterápiáról szólt. Jelezték azonban, hogy ez így valószínűleg túl tömény, archaikus szöveg, egészítsem ki az én gondolataimmal, szedjem össze témánként, különböző forrásokból, és úgy tárjuk az olvasók elé. Így talán emészthetőbb. Így jöttek a saját cikkek, amelyeket később a Bőrgyógyász Infó is átvett. Amikor olyan 50-60 írás összegyűlt, akkor eszembe jutott, hogy ezt össze kellene tűzni egy könyvvé. Ebben az is inspirált, hogy megkeresett egy kiadó ugyanezzel a tervvel, de számukra evidens volt, hogy az előfinanszírozást nekem kellene intézni… Úgy gondoltam, ehhez nem kell semmilyen kiadó. Ebben a formában én is tudok könyvet csinálni, és még a jogok is nálam maradnak. Magánkiadásban jelent meg tehát az Időtlen szépség c. könyv, a Könyvműhely nyomtatásában. A terjesztését pedig a férjemmel közösen alapított cégünk végzi (Vintage Mood Kft.). A könyvet pár hete az orvosi szakkönyveket terjesztő Medicina Könyvesbolt és az EFEB oktatási intézmény is felvette a listájára. Ez hatalmas elismerés.


... "Egy ember miért csábul el, miért hiú, miért próbálja ezt a hiúságát kiszolgálni, a piacból mit vesz ki, mi az, ami hidegen hagyja. Bonyolult kérdés, hogy bizonyos fogások, bizonyos anyagok, eszközök miért vesztek, tűntek el."


 

– Mit gondolsz, miért fontos a visszatekintés a múltba kozmetikus szempontból?

– Ebben tényleg az a szép, hogy a klasszikus kozmetikai protokollt sokkal eredményesebben és látványosabban lehet elvégezni, mint amit a vegyipar “modern vívmányai” lehetővé tesznek. A régi fortélyok és a natúr anyagok használatában, általában az aktuális rendelkezések szabják meg a határt. Keverhetsz, de nem  mérhetsz ki, és küldhetsz haza krémeket. Meg kell találni azt a mezsgyét, ahol még eredményesen mozoghatsz, és a szabályoknak is eleget teszel. Ilyen szempontból is a könyv úgy gondolom, hogy nagyon sok ötletet adhat egy szakember számára. 

A házi ápolásra tett javaslatokat (amelyekből a könyv egy jókora adagot felidéz)  a vendégek is díjazni szokták. Olyan praktikák vannak benne, amelyeket sok száz éves könyvekben eldugva találtam és hatásosak, érthetőek és logikusak. Úgy gondolom, hogy a szakma számára ezért lehet érdekes a könyv. Egyfajta plusz felkészültséget nyújt.

 

– Miért tűnt el szerinted ez a tudás az évek alatt?

– Szerintem nagyon bonyolult erre a válasz. Ennek van szociológiai-, pszichológiai-, illetve kulturális háttere. Annyi aspektusa van, hogy egy ember miért csábul el, miért hiú, miért próbálja ezt a hiúságát kiszolgálni, a piacból mit vesz ki, mi az, ami hidegen hagyja. Bonyolult kérdés, hogy bizonyos fogások, bizonyos anyagok, eszközök miért vesztek, tűntek el. Nem mindig azért, mert hatástalanok voltak, fájdalmasak vagy primitívnek tűntek. Egyszerűen itt már a divat is közbeszól. Továbbá a vegyipar, amely az 1900-as évek elejétől jelen van a szépségiparban. Létrejött a kozmetikai ipar, amely valljuk meg, hogy éhen halna a reklámok, trendek és ideák nélkül. Több száz milliárdos piac ez. Bombáznak  folyamatosan ígéretekkel, hazugságokkal, ideálokkal, mesékkel... És ami engem a legjobban zavart és zavar a mai napig, hogy mégiscsak a fogyasztók felé való közvetítés első pillére, határvonala valahol a kozmetikusoknál húzódhatna meg. Mi vagyunk azok, akik a fogyasztók felé – vendégek képében – elmagyarázzuk, hogy hogyan is működik a bőr, milyen törvényszerűségek mentén. Hogy milyen bőrtípusa van az adott páciensnek, arra mit ésszerű használni, és mire számít tékozlásnak pénzt költenie. Némi tájékoztató szerep is a kozmetikusoké, szakmájuknál fogva. Ehhez képest ők is sokszor pontosan olyan naivitással ülnek az egyes cégek fejtágításain, mintha csak fogyasztók lennének. Nem nagyon mernek kérdezni, szkeptikusak lenni – lusták, szégyellősek, vagy motiválatlanok, hogy rákérdezzenek, utánajárjanak dolgoknak. Rendszeresen az a kérdés hangzik el minden bemutató után, hogy „de mennyibe kerül?”, „hány kezelést tudok kihozni egy sorozatból?” és „mennyi rajta az árrés?”. Ritka, hogy valaki mer kérdezni, és az is ritka, hogy erre kompetens választ is kapjon. Sokszor maguk a termékképviselők néznek igazán rosszallóan, ha valaki mélyebb betekintést szeretne kapni egy termék hatásmechanizmusába. Attól tartok azért, mert sokszor ők sem tudják a válaszokat. Alkalmazottak, akiknek az a dolguk, hogy a kezükbe nyomott prezentációs anyag alapján meggyőzzenek. Ami az anyagon túl van, ott már ők sem kompetensek.

 

– Mi inspirálta a könyv témáját?

– A szkepticizmus. A kíváncsiság. És persze az, hogy az alapjául szolgáló írások szórakoztattak. Decemberben tartottam egy előadást a könyvről meg a kozmetikatörténetről a Piknik Körben. Némi derűvel hallgatta a közönség, hogy milyen szerepe volt a szépségápolásban a lóvérszérumnak, vagy a nőstény teknősbékák petefészek hormonjának, ám szándékosan azzal zártam az előadást, hogy azért ha az INCI listát 50 év múlva előveszik, és megnézik utódaink, egyáltalán ne legyünk abban biztosak, hogy nem ugyanígy fogják majd a fejüket... 

Szóval ez egy nagy tanulsága az egésznek. Én mindenkit a szkepticizmusra sarkallok, és arra, hogy járjon utána, nézzen utána a dolgoknak. Nem is csak azért, mert üzletileg megéri, miután a felkészültséget meghálálja a vendég. Hanem azért, mert tiszta, átlátható, megismerhető és genetikailag felismerhetőbb természetes anyagok használatával egyszerűen hatásosabb a kezelés. Persze van egy egészséges határ, ahol a tudomány és a hagyomány találkozik, valahol ott lapul talán az igazság. Nálam is van rádiófrekvenciás gép és mezoterápiás készülék, de anyaghasználatban és a kezelések protokolljában tisztelem a hagyományt. Azt is vallom, hogy egy kozmetikusnak nem kell mindenhez értenie. Nem kell tetoválnia feltétlenül, nem kell műszempillát raknia, fülbevalót lőnie, dermarollereznie, testet kezelni és kiváló sminkesnek is lennie. Sokat adunk a világhoz már akkor is, ha a klasszikus kozmetikus tevékenységet csináljuk csupán, de azt kifogástalanul. 

 

– Milyen forrásokat használtál fel a könyv témáihoz?

– Körülbelül 70-80-féle könyvet. Ezek többnyire 1700-1900-as évekbeli, kozmetikai és bőrgyógyászati témájú szakkönyvek.

 

– Szóval vannak ilyenek… Mondjuk a Széchenyi Könyvtárban?

– Nem csak ott… Nekem is van rengeteg a polcomon, most már egy külön szekrényt kellett nekik szentelnem. Körülbelül 70 könyv van az én birtokomban, ami folyamatosan bővül. 

Bőrgyógyászati könyvek még vannak, amiket érdemes volna megszerezni, illetve olyan könyvek, amelyek egyszerűen koruknál vagy számosságuknál fogva már nem megszerezhetők. Na, azokat szoktam a Széchenyi Könyvtárból kikérni, lefénymásolom vagy CD-re kiíratom.

 

– Ezek magyar nyelvűek?

– Igen, de időnként rávetem magam a külföldi irodalomra is. Ott is vannak gyöngyszemek. Most különösen az 1900-as évek eleji amerikai kutatások izgatnak. 

 

– Mennyi idő volt összeállítani a könyvet?

– Körülbelül öt éve gyűjtöm az anyagokat, amikről már beszéltünk. Kb. négy éve írom a cikkeket, de maga a könyv szerkesztése és lektorálása háromnegyed évet vett igénybe. 

 

– A könyvbe minden cikk belekerült, amiket már megírtál vagy maradt ki valami vagy van olyan, ami csak a könyvben jelent meg?

– Szelektáltam a cikkek közül, mert voltak olyan témák, amikről már két-három cikket is írtam, és azokat össze kellett szerkeszteni, ezért is telt annyi időbe az elkészítés. Nagyon sok téma maradt ki. Tudom, hogy mik ezek a restanciák, és nagyon szégyellem magam előtt. Ez már egy következő könyv témája lesz.  

 

– Melyik a kedvenc témád a könyvben taglaltak közül?

– Minden, ami abszurd. Gyíkvér, ökörszarvpor, higanyos csirkevér... Azok a témák izgatnak, amikben van valami szenzáció, de úgy gondolom, hogy ezzel az olvasók is így vannak.  

 

– Látom vannak a könyvben grafikák is…

– Igen, van egy pár grafika, amelyeket Tiszai Edina grafikus készített. Illetve nagyon sok fotó szerepel a könyvben, amik a már említett régi könyvekből kerültek  bemásolásra. Egészen szenzációs és egyedi fotók ezek. Bőrtömésekről, régi reklámokról, arcokról stb. A 91. oldaldalra a dédinket is belecsempésztük, amint 1939-ben a Római-fürdő egyik medencéjénél áll hajadonként. 

 

– Milyenek voltak a visszajelzések?

– Hát az emberi természet kegyes, így a rossz nem jön vissza, csak a jó. Persze nyilván van elégedetlen olvasó is, meg olyan is, aki anélkül elégedetlen, hogy olvasója lett volna  a könyvnek. Nem hibátlan a könyv, témájában és tördelésében is vannak hiányos, vagy kifogásolható részek, de ez talán majdnem minden könyvről elmondható. Kiváló emberektől azonban jöttek vissza elismerő mondatok. Ezekért érdemes volt, és persze a folyamatért, amíg elkészült. Rengeteg energiát adott az alkotás öröme. Fantasztikus volt, hogy felvette a Medicina Könyvkiadó az orvosi könyvek listájába, és nagy elismerés volt az EFEB felkérése is, hogy ajánlott irodalomként árulhassák, de a legnagyobb ajándék mindazon szakemberek felebarátsága, és biztató szavai, akiket csak messziről csodálhattam azelőtt. 

 

– Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

– Gyakran eszembe jut, hogy hogyan tovább. Mert annyi út lenne. Van egy újabb könyv is kilátásban. Ez talán már egy közös könyv lesz szépírókkal és pszichológus, neurológus szakemberekkel, ahol azt próbáljuk körbejárni, hogy a nők által vállalt szépségápolási túlkapások mögött milyen társadalmi, szociológiai, lélektani mélységek húzódnak. És persze lehetne saját krémeket készíteni, amelyekben habár nagy előny, hogy elvégeztem több hazai és külföldi krémkészítő kurzust, még rengeteget kell tanulnom és egyéb szakemberek segítségét is igénybe kellene vennem. Hiszem, hogy az Égiek megsúgják majd, merre folytassam az utamat és mellém rendelik a szükséges segítségeket is, amikor kell, ahogyan eddig is. 

Azt hiszem, hogy mindent egybevéve végtelenül szerencsés vagyok.

 

 

Szöveg: remeka.hu
 
Olvasóink értékelése:  / 4
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Interjú / Mesterkérdések - 2. rész
Mesterkérdések - 2. rész Mit jelent a gyakorlatban az akkreditáció? Mire gondoljon/gondolhat...
Interjú / A DERMA Mikropigmentációs Workshopon jártunk
Exkluzív tréningen sajátíthatták el a magyar sminktetoválók az orvosi tetoválás speciális...
Interjú / Az egyediség útja és az A-list
 Galgóczi Zsuzsa 25 éves pályafutása alatt mindig a hozzá legközelebb álló...