Belépés

Szépségipari globalizáció

Szépségipari globalizáció

 

 

Változás előtt áll újra a Kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakma

 

„Nem olyan régen jelent meg az új OKJ besorolási rendszer az interneten, amelyben azzal szembesültek a szakma iránt érdeklődök, hogy a Kézápolás és műkörömépítés rész-szakképesítésként került be az ágazati besorolású szépségipari szakmákba, nevezetesen

a fodrász és kozmetika képzésbe.

Ez a bomba! Hírként is és a szakmára vonatkozó prognosztizált hatásaként is.”

 

 

Balogh Lajosné Valikával, a BKIK és a MOSZI Kéz-lábápoló, műkötömépítő szekció szakmai elnökével beszélgetett

Molnár Erzsébet szakoktató a körmös szakma mai helyzetéről.

 


– 18 éve vagyok a szakmában ebből 15. éve tanítok OKJ-s szakképzésben. Azt tapasztaltam, hogy óriási fejlődésen ment keresztül a szakmánk. Több törvényi és OKJ „rendszerváltás” is volt az utóbbi két évtizedben. A fejlődés mindig változást von maga után. Ez jó, mindenkinek, mert ma világbajnokok, olimpiai és Európa-bajnokok a magyar körmös lányok. Ezek alapján is kijelenthetjük, hogy előkelő helyre tornázta fel magát a Kézápoló, műkörömépítő és Lábápoló szakma a szépségipari szakmák elismertségét tekintve. Tettünk érte Mi körmösök, oktatók és tettek törvényhozók, rendeletalkotók és oktatásfejlesztők. A változás szele ismét fúj… Hihetetlen mendemondák járják… A legutóbbi változás az, amikor külön vált a Kézápoló és műkörömépítő, valamint  a Lábápoló szakma. Most pedig... Pontosan mi miatt volt szükség a szakma szétválasztására? Mi az aktuális helyzet ma?
– Először is azt kell megérteni, hogy mi miatt vált szükségszerűvé a szakma szétválasztása.
Már 1993-ban, amikor bekerült a szakma az OKJ-be az volt a cél, hogy az akkor még újdonságnak számító műkörmös szakma is a szükséges alapismeretekkel megalapozott, kellő mennyiségű és felügyelt gyakorlati képzéssel biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető szolgáltatást.
Akkor még nem volt, célzottan ennek a tevékenységnek a képzésére felkészült oktató gárda. Főleg annak nem megfelelő mértékben, amilyen rohamosan a szakma és a szolgáltatás iránti igény fejlődött. Az ennek rendezésére megalkotott jogszabály két év gyakorlati időt írt elő annak, aki oktatni akarta. Hamar bebizonyosodott, hogy ez kevés. Nem elég valamit jól csinálni ahhoz, hogy azt, tanítani is tudja valaki. Az oktatás minősége, az oktatók felkészültsége meghatározó jelentőségű a szakképzésben is. A cél adott volt, a feladatot megoldottuk, megszerveztük szakmán belül az oktatóképzést...
A másik tényező (Senkit nem kívánva megbántani!), a tevékenységre rázúduló termékverseny. A piacra kerülő cégek jó érzékkel célozták meg a még csak tanulók rétegét, hiszen az ún. tanulócsomagok – ami elengedhetetlen a felkészüléshez – biztos piacot jelentettek.
Az igazi gond ott kezdődött, amikor már kb. 170 oktató cég küzdött az egyre szűkülő tanulói piacért, és a minőséget és a piaci követelményeket háttérbe szorítva, az egyre csökkenő árral próbáltak versenyben maradni. Sajnos a jogszabály, mely csak a maximális óra számot szabályozta,   tovább rontotta ezt a helyzetet.
Elkezdődött egy olyan folyamat is, melyben a képzésre jelentkező tanulók egy része kevesebb időt és pénzt akart tanulásra költeni, és némelyek azt gondolták, hogy a tanfolyamdíj kifizetésével kezükben van a szakmai bizonyítvány is.
Még egy – a szakma sajátosságait tekintve – előnytelen döntés született, amelyet át kéne gondolni. Nevezetesen, hogy képzés nélkül el lehet menni vizsgázni. Ezt nem is értem, hogyan lehet kivitelezni egy olyan szakmában, ahol élő testen, szervezeten dolgoznak. A tapasztalati tudáson, a tudatosságon óriási hangsúly van, de alapszinten nem váltja ki a felkészült oktató munkáját. A tudatos munkavégzés nagyon lényeges része a szakmának. A tudatosságra nevelésről akkor beszélünk, ha a képzés ideje alatt el tudom vinni a tanuló tudását addig a szintig, hogy a képzés befejeztével önállóan piacképes szolgáltatást végezzen, és ebből meg is éljen, valamint szintén önállóan képes legyen a fejlődésre.
A piaci igény és a szakma fejlődése igazolta azt a szakmai döntést, hogy külön szolgáltatásként működjön a lábápolás és a műkörömépítés, akkor is, ha van bennük közös ismeretanyag. (Ilyenek például az általános anatómiai, kémiai, munkavédelmi, vállalkozási ismeretek.)
A kialakult helyzet, amely miatt elengedhetetlen volt a változtatás, alapvetően erre az oktatási, piaci helyzetre vezethető vissza. Olyan változtatást kellett találni, amely mindenképp piacirányítóvá válhat, és a minőséget helyezi előtérbe.
A két tevékenység egy szakmaként történő oktatása azt eredményezte, hogy aki csak műkörmös tevékenységből akart megélni, annak is meg kellett venni a lábápoló felszerelést és ki kellett fizetni az oktatását is (és fordtva is!). Muszáj volt valamit kitalálni. Ekkor jött az az ötlet, hogy válasszuk szét a szakmát, amely biztosítja, hogy a képzésben résztvevő a szakma azon részének elsajátítására költsön inkább, ami őt valóban érdekli, így a tanulni vágyók nincsenek belekényszerítve olyan helyzetbe, ami számukra érdektelen, és felesleges pénzösszegek kiadásával és felesleges időtöltéssel jár.


"A lábápolás mai lehetséges tevékenységi körét teljes mértékben lefedi az OKJ-be tartozó alapszintű és a ráépülésként létrejött Speciális lábápolás."


 

– A szakma oktatása moduláris rendszerben történik. Mi erről a véleményed?
A moduláris rendszer, mint olyan, a szakmai oktatásában tényleg remek ötlet volt, abszolút mértékben elősegítette a szépészeti szakmák közti átjárhatóságot is, de nem indokolja a szakmák összevonását.
A modulrendszerű oktatás jó lehetőség volt arra, hogy a kényszerképzést ki lehessen küszöbölni a mi szakmánkban is. Ha valaki mindkét tevékenységet meg akarja tanulni, ne kényszerüljön duplán viselni annak terhét, ami a két szakmában közös. Ha a piac azt kívánja tőle, hogy a szakma teljes palettájának képességével rendelkezzen, akkor sokkal kisebb befektetéssel tudja a hiányzó szakmai részt magáévá tenni, mint a moduláris rendszert megelőzően.
A fejlődés a szakma minőségvédelmét is megalapozta. Egyre szélesebb körben jelent meg a mi szakmánkban is a Mestervizsga iránti igény. Ez is a szakma szétválasztását indokolta.

– A 133/2010. (IV. 22.) kormányrendelet alapján történt meg a szétválasztás, és a lábápolás fejlődéseként a tevékenység magasabb szintjeként kialakításra került a Speciális lábápolás, mint a lábápolás ráépülése. Mi a helyzet ma ezzel a képzéssel?
– A mi szakmánknak alapvetően egészségmegőrző feladata is van, és ugyan a kézápolásban is kell erre hangsúlyt fektetni, de azt gondolom, hogy döntőbb mértékben van jelen a lábápolásban. A Diabéteszes Lábszövetség vezető főorvosával, Dr. Mecseki Lászlóval – aki a diabéteszes betegségek kapcsán foglalkozik lábproblémákkal – történő találkozásom után indult meg közös együttműködésünk, melynek eredményeként jelent meg a Speciális lábápoló képzés kidolgozása, ami a prevenciót, kezelést, gyógyulás elősegítést, és utókezelést szolgálja. Nagyban tehermentesítheti a nem kis nehézséggel küzdő betegellátást. A Specuális Lábápoló tevékenységre való felkészülésben döntő szerepe van a speciális lábápolás körébe tartozó lábproblémákkal foglalkozó sza orvosoknak és a szüksgéges tapasztalattal már rendelkező lábápoló szakembereknek is. Ez a képzés valóban egy szakértő csapat munkájának gyümölcseként jött létre. Szakorvosok, oktatásfejlesztők közös munkája van benne. A lábápolás mai lehetséges tevékenységi körét teljes mértékben lefedi az OKJ-be tartozó alapszintű és a ráépülésként létrejött Speciális lábápolás. Nincs helye tovább azon vadhajtásoknak, hogy valaki megfelelő képzés nélkül kinevezi magát gyógypedikűrösnek. A diabéteszes beteg lábának kezeléséhez sokkal nagyobb rálátásra van szükség. Semmiképp sem kerülhetőek el a tevékenységi körhöz szükséges anatómiai, élettani, egészségügyi ismeretek ezen problémák kezelésekor. Statisztikai adatok támasztják alá azt, hogy százezres mennyiségű igényszint, beteglétszám jelentkezik erre a speciális lábápolói tevékenység igénybevételére. Statisztikai adatok támasztják alá azt is, hogy hány ember esett már áldozatul végtagvesztéssel egy helytelenül meghozott döntéssel, a megfelelő ismeretek hiányában végzett pedikűr következtében.

– A szakma fejlődése maga után vonja a képzési rendszer szükségszerű változtatását is. Mi lehet az a változtatás, ami a minőséget eredményezi a képzésben?
– Ma is számos oktatási intézmény foglalkozik a kéz- és lábápolás, műkörömépítés oktatásával, és ontják a tanulókat a piacra. Ma már sok pedagógiai végzettségű, jól felkészült oktató is van a képzési rendszerben. Azt azonban, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy szolgáltatni csak ott lehet, ahol van is igény erre, ezért hiába tanítanak ezrével szakembereket, ha azok nem tudnak hasznos tagjaivá válni a gazdaságunknak, mert nincs annyi vendég, vagy nem elég alapos a felkészültsége és itt a kör bezárul. Jó lenne, ha a fejlesztés döntéshozói időnként nem feledkeznének meg azokról sem, akik már túl vannak az alapszintű oktatáson, már a piacon megélni próbáló szakemberek. Nem lehet mellékes tényező, hogy velük mi lesz, nekik mi a jó. A megoldás egyszerű, a minőségi képzésre kellene végre valóban hangsúlyt fektetni, nem a menyiségre.
Ma mi történik? Ma a szakember megkapja a képesítését akárhány óra alatt, figyelembe veszik a hozott tudást, holott itt nem az utánzással elsajátított ismereten van a hangsúly, hanem a tudatos munkán, mert ha ez hiányzik, számos olyan hibát véthet egy szakember, ami egészségkárosodást eredményez a vendégnél, és a szolgáltató ezért büntetőjogi felelősséggel tartozik.
A gazdasági válság erre a szolgáltatásra is rányomta bélyegét, pedig ma már rengeteg jó körmös van (Európa-, világ- és olimpiai bajnokok) és számos jól képzett oktató. Az az irány, ami a minőséghez vezető utat jól járhatóvá teheti, olyan változtatás, aminek kényszerűségéhez hozzájárult a válsághelyzet is. Egyre kevesebb pénzük van az embereknek, ez minden színterén megnyilvánul az életnek. Ez természetesen elérte a szakmánkat is, ráadásul egyre több műkörmös jelent meg, és a piac is beszűkült. A továbbfejlesztéshez mindenképp valamit csinálni kell, és ez nem más, mint a minőség. Így mindenki jól jár. Az is, aki tanulni szeretne, a vendég is, és az oktatási intézmények is. A minőségi képzéssel megadjuk a lehetőséget a képzésben résztvevőnek, hogy azt tanulja, ami az életcélja, amiből meg akar élni, amire meg akarják tanítani, arra tudjon energiát, időt, pénzt fordítani.
A másik lehetséges irány a minőségvédelem érdekében a mestervizsga.

Abban az időben, amiben én felnőttem, csak az nyithatott üzletet, az oktathatott, akinek mestervizsgája volt. Ha a mestervizsgán minőségi szintet követelnek meg, ahhoz kötnek privilégiumokat és lehetőségeket, az már piacirányító tud lenni ma is.
Ismét itt a feladat: a kialakult helyzet szintén változtatást igényel. A többi szépségszakmához hasonlóan a kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakmákban is szükség lenne mestervizsgára.

– Mennyire veszik figyelembe a jogszabályalkotók az aktuális piaci helyzetet?
– A jogszabály-alakítók igyekeznek meghatározni és a megszervezni a megfelelő irányt és körülményeket. Nagyon jó példa erre a modulrendszer megalkotása. Szakmafejlesztési feladatok végzése közben tartózkodni kell azonban attól, hogy a piaci résztvevők közül csak egy érdeket szolgáljon a fejlesztés, mert akkor nincs piacgazdaság. A fejlesztési irányok csak akkor mondhatóak jónak, ha az összes gazdasági résztevő jól jár. Ekkor mondhatjuk, hogy jó az irány. A rendeletalkotók lépésről lépésre követik a fejlődést és újítják meg az SZVK- t, tananyagokat és követelményrendszert. Csak még egye fontos feladatot kéne működőképesen megszervezni, az ellenőrzés-t. Ebben óriási szükség volna az összefogásra. A saját érdekeinket közösen védjük meg. Ma, amikor a gazdasági helyzet szembe fordítja az embereket, igen nehéz az összefogás.

– Látsz esélyt arra, hogy az ellenőrző apparátus valaha is feláll?
– Jogszabályilag most is megvan a lehetőség erre, de eddig ezt még nem sikerült eredményesen működtetni.
A minőség javításában fontos cél a Mestervizsga és az oktatás minőségének fejlesztése. A szépségipari szakmák legfiatalabb ága a műkörömépítés ennek ellenére mégis az a megítélés rólunk, magyar körmösökről, hogy Magyarország körömnagyhatalom. Ez azoknak a lányoknak köszönhető, akik ebben a munkában részt vettek, és ezeket a kiváló eredményeket elérték. A MŰKÖRMÖSÖK, amikor én ezt csupa nagy betűvel írom a megérdemelt tiszteletet, szeretetet jelenti, éppen ezért  meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb törődést, segítséget érdemelnének.


"A minőség javításában fontos cél a Mestervizsga és az oktatás minőségének fejlesztése."



– Újabb változások jelentek meg a szakképzésben és az OKJ-ban. Lehet erről valamit bővebben tudni?
– Az előző OKJ kialakításában én is közreműködtem, mint szakértő. Megfelelő irányelvek alapján kellett ezt működtetni, ez is EU-s projekt volt. Nem tudtam elfogadni, és küzdök ellene az utolsó pillanatig, hogy egy szakma oktatásánál csak maximális óraszámot adjanak meg. Egy manuális tevékenység képzésekor, elfogadhatatlan mértékű óraszámcsökkenés minőségi csökkenéshez vezet, mert a szakmával szemben a piac által támasztott követelmények megvalósításához megfelelő mennyiségű óraszámra van szükség. Ezért volt elhibázott lépés az, hogy csak a maximalizált óraszámot szabták meg.
Ismét újabb, OKJ-t és szakképzést érintő változások léptek érvénybe. Megjelent az új szakképzési törvény. A mai szakképzés alapja a német duális rendszer. A törvényalkotás versenyt fut a gazdasági helyzettel, de a millió módosítás és változtatás remélem, hogy végül jó célt szolgál. Az már biztató jelenség, hogy meghatározásra kerül a képzési óraszám, de az új változtatások ismeretében azt már csak remélni tudom, hogy egyszer csak kikerül majd a sok nehézséget jelentő kényszerképzés is. Térjünk vissza az előbbiekben már érintőlegesen megemlített új képzési struktúrára ezen belül arra, ami bombaként robbant, új OKJ-re.
Hangsúlyozom, hogy az én gondolatmenetem, mindig a vezetésemre bízott szakmám érdekeinek képviseletén alapszik, ami nem zárja ki azt, hogy a számunkra kedvezőtlennek tűnő körülményeket is próbáljuk megérteni, netán elfogadhatóvá tenni.
Nem olyan régen jelent meg az új OKJ besorolási rendszer az interneten, amelyben azzal szembesültek a szakma iránt érdeklődök, hogy a Kézápolás és műkörömépítés rész-szakképesítésként került be az ágazati besorolású szépségipari szakmákba, nevezetesen a fodrász és kozmetika képzésbe.
Ez a bomba! Hírként is és a szakmára vonatkozó prognosztizált hatásaként is.

Szakmai vezetőként mindig arra törekszem, hogy a döntések értékelése során először azok okát keressem, hiszen a ránk vonatkozó, nélkülünk született döntések megértésben, az elfogadhatóságában ez döntő jelentőségű. Azt is megtanultuk, hogy közös cél érdekében a döntés kompromisszumok sorozata ott, ahol annyi érdek ütközik, mint a szakképzésben. Nem utolsósorban megtanultuk azt is, hogy sokkal célravezetőbb egy adott helyzet analizálásakor az adott lehetőségeket a számunkra legkedvezőbb módon működtetni és nem a negatívumokon rágódni. Erőnket az adott cél elérésére összpontosítani, még oly nehéz helyzetekben is, mint a gazdasági válsággal fűszerezett,- lássuk be-, méltatlan módon lerombolt szakképzésünk esetében.
A cél mindenki előtt világos, a szakképzésünk minőségének javítása.
Ezen belül a piacra kerülés segítése, az oktatás korszerűsítése, a legalább olyan fontos mérés-értékelés, röviden vizsgák piacképesség szintjét mindenütt megkövetelő értékrendjének biztosítása. Természetesen még rengeteg összetevője van a cél elérésének, de haladjunk az általános közösségi érdekek irányából a specifikusan szakmai értékek és érdekek felé.
Nézzük először, hogy találunk-e elfogadhatóan magyarázható indokot erre a döntésre?
Ágazati képzés az iskolarendszerben.
Ez érthető, még ha nem is elfogadható mindhárom érintett szakmára. A kérdés az, hogy miért „fokoztak le” rész-szakképesítéssé egy olyan sikerekkel büszkélkedhető, rohamosan fejlődő szakmát is, mint a miénk? Azért, mert mi vagyunk a legfiatalabbak vagy a legkisebbek? Ez utóbbi szerintem nem így van, mert a „KÖRMÖS” szakma, mára szakmai társadalommá nőtte ki magát.  Világversenyek győzteseit, Európa-, Olimpia- és világbajnokokat ünnepelhetünk sorainkban, pedig alig múlt nagykorú ez a tevékenység, mindössze kb. 20 éves hazánkban. Sok nőnek ad kenyeret és megélhetést még ebben a nehéz helyzetben is.

 


"Az oktatás egy folyamat, egy olyan folyamat, melyben állandó a változás. Az oktatásfejlesztés is a fejlődéshez, fejlesztési célokhoz igazodó folyamatos változtatás, amely célszerű jövőépítést követel meg tőlünk: szakemberektől, oktatóktól, oktatásfejlesztő szakértőktől, jogszabályalkotóktól.

A jövőépítésben a különféle képzési struktúrák értékeit megőrizve, új értékkel gazdagodva közösen kell haladnunk, ha el akarjuk érni azt, amiben hiszünk és bízunk, ami a szakma jövőjét jelenti:

a KÖRMÖS SZAKMA önálló szakképesítés marad."


 

De nézzük az új OKJ-t.
Valamiért szűkíteni kívánták a szakmák számát. Rendben. De mi ebben az összevonásban az észszerűség? Az oktatás, vagy a piaci követelmény?
Oktatás: Van közös ismeret valóban. Ilyen például az általános anatómia, általános kémiai ismeretek, munkavédelmi, gazdálkodási ismeretek. Erre megoldás a jól működtethető modulrendszer. Ez azonban nem jelentheti azt, ami ellen az ésszerűség a gazdasági érdek, a szolgáltatást igénybevevők és a képzésben résztvevők is hosszú ideje küzdenek, nevezetesen a kényszerképzést. Kozmetikus vagy fodrász szeretne lenni, de körmözést kell tanulnia nem kis befektetéssel.

Arról már nem is beszélnek, hogy akik az eddigi világra szóló szakmai sikereket elérték a válság és a fent említett problémák miatt úgyis nehéz piaci helyzetben vannak. Ez a képzési mód az amúgy is szűkülő rétegből gyakorlás, modellezés címén tanulónként több lehetséges fizetővendéget kivon a szolgáltatást igénybevevők köréből, így szűkítve a piacot. Nem azért szűnnek meg szalonok, mert elfelejtettek dolgozni az eddig sikeres szakemberek. Félő, hogy nem a piac válogatja ki a minőségi munka alapján a körmösöket,   hanem az  ilyen és ehhez hasonló intézkedések eredménye az, hogy a körmösök nem tudtak megélni.

Az már a szolgáltatást sújtó lavina, hogy mivel sokkal kisebb a szakemberek jövedelme, ők sem vesznek igénybe más szolgáltatást, nem megy kozmetikushoz, fodrászhoz, mert nincs rá pénze, nem vesz ruhát. Sokan otthon, nem profi környezetben próbálják rendezni ilyen és ehhez hasonló igényeiket. Ezzel elindult egy távolodjunk a kaptafától mozgalom. Félő, hogy a fent említett döntés következtében, ebben a szolgáltatásban is nőni fog a fekete munka, ennek eredményeként meg a nálunk is megjelenő munkanélküliség.
Az új ágazati szakképzés kapcsán megjelent egy kerettantervi ajánlás is, ami mindhárom szakma részéről több megoldandó kérdést vetett fel.
A mi szempontunkból az első az, hogy nem véletlenül volt eddig felnőtt képzési rendszerben történő oktatás. Az sokunk szerint üdvözlendő újítás lenne, hogy személyi szolgáltatásként, melyben súlyos büntetőjogi kérdés is felmerülhet (élő szervezeten végzett, nem elég felelős, körültekintő, megalapozott tudással végzett munka kapcsán), legalább legyen érettségihez kötött a belépés. A folyamatos önálló fejlődési kényszer (a piaconmaradás feltétele!), megkövetel egy bizonyos szintű tanulási képességet, úgy mint a másik két érintett szakmában.
A másik, hogy a szakmák sajátosságai miatt egy adott légtérben, egy időben végezni a kozmetikát vagy a fodrászatot a műkörömmel, komoly egészséget veszélyeztető körülményt jelent, és ez különösen igaz a kiskorú tanulókra, hiszen a felhámréteg fodrászati tevékenység végzése közben fellazul a sok vizes munkálattól és egyéb vegyszeres művelettől,  még egy finish termék összetevői között is vannak olyan anyagok, melyek lazítják és puhítják a bőr felhámját, és ez már veszélyhelyzetet teremt. Egy felnőttől elvárható a következményekkel járó felelősségteljes munka, addig egy tanulónál ez sokkal veszélyesebb helyzeteket teremthet. Amennyiben ezt egy helyen, egy szalonban tanulva kell elsajátíttatni, vajon hogyan kerül ez kivitelezésre? Ez a helyzet jelenleg csak iskolarendszerben, az ágazati szakképesítésben jelenik meg. Azonban Magyarországon a szakma és vizsgakövetelmény rendszere kimeneti szabályozásban működik. Ez azt jelenti, hogy a követelmény szerint a felnőttképzésre ugyanez fog vonatkozni?

– Az új OKJ szerint tervezett szakképzés milyen megoldandó feladatokat vet még fel?

– Előnyös lenne a képzés minőségére, ha itt is működne a duális rendszer.
Komoly probléma az oktathatóság és a vizsgáztatás megoldása is. Azok, a körmös kollégák, akik elvégeztek egy pedagógia főiskolát, és megértették, amit ott tanultak, azok tudják, hogy a pedagógiai felkészültségre alapvetően szükség van a szakma oktatásához. Amennyiben szakmai érettségit kellene tenni, ki értékeli, hogy jól végezte a kézápolást, műkörömépítést? A mérés-értékelés egy nagyon fontos dolog, mert a piacképesség értékét hordozza magában. A pedagógiai végzettség azonban nem egyenértékű a szakmai végzettséggel. A mestervizsga nyújtana ehhez megfelelő segítséget, ahol a szakmai és a pedagógia képzettség együttesen jelen van a mesterek kompetenciájában. A szakmát azonban nem lehet elvitatni, és az, hogy én ismerem a szakmát és körülbelül tudom a háttér anyagismeretet, az nem egyenértékű azzal, hogy sok éven át ültem az asztal mellett és dolgoztam. Ezt mindenképp figyelembe kellene venni.
Rengeteg megoldandó problémát vet fel ez helyzet. Azt gondolom, hogy a modulrendszer kiválóan alkalmas a közös képzési cél megvalósulásában, mert mindhárom (kézápoló, fodrász, kometikus) szépségipari szakmában biztosítja az átjárhatóságot. De engedjék meg azt is, hogy összefogjuk az okos, jó jövőbeli irányokat, és szervezzük meg azokat, mert a kézápoló és műkörömépítő szakmának is vannak elképzelései. Kiváló felkészültségű, biztonsággal dolgozó szakembereket képzünk, de az oktatásban és az oktatásfejlesztésben nagyon fontos a tapasztalati tudás.
Az oktatás egy folyamat, egy olyan folyamat, melyben állandó a változás. Az oktatásfejlesztés is a fejlődéshez, fejlesztési célokhoz igazodó folyamatos változtatás, amely célszerű jövőépítést követel meg tőlünk: szakemberektől, oktatóktól, oktatásfejlesztő szakértőktől, jogszabályalkotóktól.
A jövőépítésben a különféle képzési struktúrák értékeit megőrizve, új értékkel gazdagodva közösen kell haladnunk, ha el akarjuk érni azt, amiben hiszünk és bízunk, ami a szakma jövőjét jelenti:
a KÖRMÖS SZAKMA önálló szakképesítés marad.


– Mit üzensz a körmös társadalomnak?
– A döntés nem kőbe vésett. Az indokolt változtatási javaslatnak mindig lehet eredménye. Ezért bíztatok mindenkit, hogy éljen a közösség erejével. Ehhez kívánok kitartást és elszántságot, mert sikeres és gazdagabb jövőt alakítani csak közös elszántsággal lehet.

 

"Köszönöm szépen Balogh Lajosné Valikának a kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakma elismeréséért, megbecsüléséért a minőségi munka és oktatás céljából emberi, tisztességes jogszabályokat betartó szakmai elnökként végzett munkáját! Én is nála tanultam!"

Molnár Erzsók

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oktatásfejlesztés egy változó folyamat. A döntésmeghozatal után folytatjuk a témát!

 


Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

You have no rights to post comments

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Interjú / A kozmetikusságról: Kocsenda Katalin
Kocsenda Katalin 1971 óta kozmetikus, egyike az első maszek szépészeti iparosoknak Budapesten....
Interjú / Sikerre született kozmetika
  Csanádyné Soós Brigitta álmai szépségszalonját hozta létre, amikor megalkotta a siófoki...
Interjú / Sassoon után Sopronban: Veress Győri Sándor
Izgalmas hír terjed a magyar fodrásziparban: 10 év londoni munka után újra Magyarországon...