Belépés

Sorsok és végzetek- III. rész

Sorsok és végzetek - III. rész

 

 

– A családnak már nem kellene akadályoznia a karriert, mégis sokan pályaelhagyóvá válnak ennek hatására.
– Kevesen bírják megtenni, hogy a család mellett előtérbe helyezzék a karriert, és a fodrászkodás ne csak másodlagos dolog legyen. A szakmát csupán néhányan tartjuk élethivatásnak – ugyanakkor ez jó egy olyan társadalomban, amelynek alappillére a család. A nők alapvetően vágynak arra, hogy a szakmájuk a karrierjük is legyen, ugyanakkor, ha szülnek egy-két gyereket, akkor a hivatásról nagyon hamar lemondanak. Általában, ha két különböző szakmája van a házaspárnak, inkább a nő az, aki megadja magát, és átengedi a férjnek a karrierépítést. Ezt a vendégeknél is látni: nem hagyják a férjekre a gyerekeket, mert azoknak a munkájuk miatt nincs idejük a kicsikkel foglalkozni, a nőnek meg a végén már térdig érő haja van.
Sosem bántam meg, hogy nem vállaltam gyereket. Anyukámnak nagyon sok gondja volt velem, nekem ez nem hiányzott. Úgy gondoltam, ha ez ennyi nehézséggel jár, mint, ahogy ő elmesélte, akkor inkább nem vállalom. Ehhez persze nagyban hozzájárult, hogy anyám, amikor ezekről beszélt cseppet sem figyelt arra, nehogy olyat mondjon, ami a gyerekében maradandó nyomokat hagy – ő sokkal naturálisabban közelített a szülés és a gyereknevelés felé.



– Tudatosan választottad a karriert, az anyaság helyett. Szerinted mi a küldetésed a nők között?
– Ha hihetünk abban, hogy volt előző életünk, azt gondolom, ebből kifolyólag nekem most a nők között van dolgom. Közöttük kell vezérnek lennem, ami viszont egy férfias szerep; éleslátást, kitartást és férfias gondolkodást igényel. A kívülállók minden szakmai produktumomat próbáltak megfejteni, az szokatlan volt egy nőtől. Ehhez talán hozzátartozik, hogy keményen, hobbi szinten űztem férfias sportokat, ilyenkor pedig egyedüli nőként voltam jelen a férfiak között. Szinte férfiasítottak. Rengeteg bátor embert ismertem meg így; szórakoztattam őket, miközben tanultam, hogyan működnek.



– A boldoguláshoz nemcsak a szakmában kell sikeresnek lenni, hanem az üzleti életben is. Ez sem kimondottan női szerep.

– A negyvenes éveimben változott meg a piacgazdaság, én pedig már nem tudom behozni az általa támasztott elvárásokat. Nem tekintenek üzletembernek. Amikor Magyarországra látogatott a L’Oréal üzletasszonya Liliane Bettencourt, szóltak, hogy menjek el hozzá a szállodába, megfésülni. Beszélgetésbe elegyedtünk, és rögtön megkérdezte, mennyi szalonom van. Ha valaki annyi idős, mint én, akkor külföldön elvárják, hogy üzletember legyen. Ez a menete a dolgoknak, így válik értékessé, kézzel foghatóvá egy mesterfodrász munkája.



– Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik most kezdik a szakmát? Melyek azok a dolgok, amelyeket sosem szabad szem elől téveszteniük, ha boldogulni akarnak?
– Mindig figyelmeztetem a tanítványaimat, hogy be kell hozni azt a hátrányt, amivel a nyugat-európai fodrászokkal szemben rendelkeznek: ez egyet jelent az alapoktól való tanulással. A Vidal Sassoon-t követő évtizedekben ugyanis minden nyugat-európai ország bevezette az angolszász hajvágás oktatását, ez azonban nem történt meg a kelet-európai régióban. Az a tudás, amivel egy nyugatinak munkába kell állnia, itthon hiányzik. Minden oktatással foglalkozó fodrász felelőssége, hogy felemelje a csapatát egy magasabb szintre, amely jóval túlmutat a nyiszogatáson és farigcsáláson – utóbbiakat ugyanis művelheti a fodrász pár évig, aztán válságba kerül, már nem tud fejlődni, lépést tartani a divattal. A tanfolyamon elsődleges célom elérni, hogy a résztvevők fő szenvedélyévé a szakma váljon. Megmutatom nekik mennyi elhivatottság és ismeret kell ahhoz, hogy kellő magabiztosságot szerezzenek. A jövő nemzedéke úgy lehet munkájában sikeres, ha ezeket az értékeket szem előtt tartja. Ezek segítségével alakíthatja ki a vágyott életminőséget. A fodrászoknak emellett példaképek is kellenek, olyanok, akik a szakma nagykövetei lehetnek, akiktől a többiek ötleteket lesnek mind a munkához, mind az élethez való hozzáálláshoz.
A fodrászat olyan, mint a nyelvtanulás, mindig gyakorolni kell, különben a tudás elvész. Szigorúan elvárom a tanítványaimtól, hogy így tegyenek, és sok energiát fektessenek a munkába. Sokan nem álmodnak tovább annál, mint, hogy kialakítsanak egy visszajáró vendégkört, amennyiben ez megvan, már nem képezik magukat. Amikor az egyik célt már elértük, mindig álmodnunk kell valami újat – ez a helyes hozzáállás.

Szöveg: Remek Annamária és Filákovity Radojka

Cikk első része itt.

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Interjú / A HEDGE HAIR már bizonyított
Az év szalonja díjat 2015-ben Kompos Tamás fodrászmester és csapata nyerte el. Fiatal és...
Interjú / Van még határ a frizurakészítésben? Beszélgetés Bódi Ákossal
  Bódi Ákos, a TiGi Európai Kreatív Igazgatójának vezetésével került megrendezésre...
Interjú / Frenetikus kontyshow Zsiga Renátával
Zsiga Renáta kontybemutatójával elsöprő sikert aratott a L'Oréal Professionnel Kongresszusán...