Belépés

Nosztalgikus iskolatalálkozó


Nosztalgikus iskolatalálkozó


2013. május 10. – A „Nagy”? találkozás



Rövid mesét mondok a T. Olvasónak!


A mese kezdete 1967-es évhez fűződik, e sorok írójától. Az akkor friss diplomás biológia-kémia szakos középiskolai tanárként kezdetét vette az a mai szóval elkötelezettség, amely végig kísért. 1998-as év végéig, amikor az épület visszakerült korábbi tulajdonosához a Szociális Missziótársulathoz!

Tehát, egyszer volt egy szerény épületben lévő iskola, amely viszont a tudás gyökerét, törzsét lombját, egyszóval a forrását jelentette.
A küllemében szerény iskola belsejében olyan munka folyt, amely az ország első számú szakiskolájává tette! (elfogódott, de megengedhető túlzással) Az ezt biztosító, most úgy mondjuk – humán tőke tette azzá, amivé lett!
A mese csak e sorok írójának ért véget, 1998-ban, az iskola másutt, más személyekkel folytatta nagyszerű munkáját!
Ám a regélő nem nyughatott, „hetvenkedését megkezdve” még nem az üveghegyeken túlról, elhatározta, hogy lesz, ami lesz, még egyszer elmegy a Tulajdonosokhoz, hogy bebocsátást kérjen egy találkozásra azon a helyszínen, ami a MINDEN VOLT SZÁMÁRA! Azokkal, akik szintén FONTOSAK voltak!
Egyeztetések után NEM tagadták meg a bebocsátást! Így került sor a címben feltüntetett időben az emlékezésre – az ISKOLASZAG „beszívására”!

Az ötletet közzétéve, nyitott kapukkal és szívvel vártam nagyon szerény vendégséggel azokat, akik fontosnak és megoldhatónak találták egymás átölelését!
Nagyszerű volt! Az oktatásban részt vevő Kollégák és Tanulóink közül 92 fő jelent meg!




Torkunkban dobogott a szívűnk, ahogy bejártuk az épület zegét-zugát, mert az valóban a szó szoros és átvitt értelmében is az volt.
Kedélyes beszélgetés volt nemre és korra való tekintet nélkül és attól is független, hogy a katedra előtt álló, vagy az után ülők között folyta a csevely! Annyira, hogy e sorok írója, büszke volt arra, hogy iskolai ünnepélyeken mindenkit le tudott csendesíteni, hogy a „kötelezően” elhangzó beszédeket kellő figyelemmel hallgassák. Most azonban e tudomány csődöt mondott, mert emlékező és köszöntő soraim bizony nagy „hangzavarban” tudtam csak felolvasni: Nagyon sok „Emlékszel?”-t hallottam!
A találkozás öröme felülírta a patetikus szavakat!
Nagyszerű volt!!!
Az üveghegyekig szerintem sokat fogjuk még emlegetni!
Köszönöm mindenkinek, aki velem tudott örülni, mert nekem nagyon szép nap volt! Emlékezésre egy kis emléklapot adtam, azzal, hogy ha és amennyiben ránéznek, akkor  jelenjen meg a MÜM 12. sz Ipari Szakmunkásképző Iskola, később Dallos Ida, jelenleg Erzsébet Királyné Szakiskola! A nevek önmagukért beszélnek és letéteményesei még nevekben is az eltelt évtizedeknek!




Szirmák Szilárdné

Fotó: remeka.hu



Olvasóink értékelése:  / 3
ElégtelenKitűnő 

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Rendezvénytudósítás / Élet és gondolat
Ezek minőségének fontosságáról szólt a MOSZI Kozmetikus Ipartestület ünnepek előtti...
Rendezvénytudósítás / BKIK kozmetikus szakmai rendezvény 2016.10.10.
A BKIK Kézműipari Tagozat Kozmetikus Szakmai Osztálya, 2016. október 10-én kozmetikus...
Felhívás, pályázat... / 1% a Magyar Fodrász Kozmetikus Közhasznú Egyesületnek
Mivel közhasznú szervezetként a Magyar Fodrász Kozmetikus Közhasznú Egyesület /MFKKE/ is...