Belépés

Mibe kerül a tudás? És a tudatlanság?

Amikor először hallottam arról, hogy valamit rosszul tudni, rosszabb, mint nem tudni, akkor nem értettem a jelentését. Tizenévesként a mindentudás "egyetemét" kerestem, és mint e korosztály tagjai általában, minden témában határozottan állást foglaltam, és kiálltam véleményem mellett. Aztán a tanárképző főiskolán már tudtam, hogy mennyire keveset tudok még, és azóta is folyamatosan tapasztalom, hogy a gondolkodás képessége, a tudás "megszerzése" mekkora csoda, és nem mindig öröm.

A tudás szerintem azt jelenti, hogy megismerünk valamit. Úgy, hogy ismereteket gyűjtünk róla, utánaolvasunk több szempontból, utánakérdezünk, ha olyan a téma, személyes tapasztalatot is szerezhetünk - ilyen, amikor fodrászként, kozmetikusként vagy körmösként a vendégszékbe ülünk, és a saját bőrünkön megismerjük más munkáját. Mielőtt szakmát választunk, így lehet elképzelésünk a jövőnkről. Ám ez a folyamat időt, és általában még anyagi ráfordítást is igényel. Ezért amikor szervezett formában mondhatni, kész csomagban megtanulhatunk valamit - például egy olyan szakmát, amiből meg szeretnénk élni, fel szeretnénk építeni a jövőnket -, nem biztos, hogy sajnáljuk rá a pénzt, pláne, ha mindezt szülői vagy állami támogatás nyújtja.

A magyar szépészeti szakmák még mindig nagyon népszerűek, bár a 60-70-es években elért presztízsük talán már a múlté, kézműipari szakmaként, odafigyeléssel biztos megélhetést nyújthatnak hosszú távon, akár egy egész családnak. Ám ennek ára van. Nem csak a szakképzés megszerzésére fordított költségekre és időre gondolok, hanem még inkább utána, a biztos megélhetést jelentő vendégkör megtalálására, építésére és megtartására is. Ez általában hosszabb idő, mint amennyit a képesítés megszerzéséhez "iskolapadban" töltött a tanuló. És ez a jobbik eset. A rosszabb, amikor a diák a számára nem megfelelő oktató intézmény vagy gazdasági vállalkozás vagy tanár megválasztásával egy olyan útra lép, aminek a végén csalódás várja. Vagy már közben is.

A helyzetet nehezíti, hogy a magyar szépészeti szakképzés éppen a 2014-16-os években megváltozik az ágazati képzés bevezetésével. Ám a szakma alapjai a kezdetek óta ugyanazok, így a szakmát megtanító képzéssel szembeni elvárások is maradnak. Szerintem a három legfontosabb ilyen elvárás:

- alapos alapozás = olyan elméleti és gyakorlati alapok biztos elsajátítása, amikre az adott szakma épül (de lehet, hogy 20 mestertől 15-féle választ fogsz kapni, hogy ha megkérdezed tőle, mik a szakmája alapjai!).

- biztos, megélhetést nyújtó (= piacképes) elméleti és gyakorlati tudás,

- szakképzett oktatóktól, hiteles(ített) intézményben.

Te mit gondolsz? Oszd meg velünk hozzászólásban vagy az info(kukac)remeka.hu címen.

Írta: Remek Annamária
 
Olvasóink értékelése:  / 5
ElégtelenKitűnő 

Hozzászólások   

#1 Koronczay Józsefné 2015-04-27 16:10
Köszönöm az elgondolkodtató írást!
E-mailben küldöm a további gondolataimat!

You have no rights to post comments

Kiemelt hirdetések

Professzionális márkák

Legolvasottabb írások

Vélemény / Merre tovább szépségszakmák?
Az oktatás és szakképzés változásaival ágazattá kovácsolt szépségipari szakmák 2014-ben...
Vélemény / A sikeres fodrász ismérvei – márkákon innen és túl
Régen a cégek sokat tudtak tenni azért, hogy egy fodrász elismert és ismert legyen, ám a...
Vélemény / Kifejező szemhéjak!
  A kifejező szem új fogalmat nyert, amikor egyes alkotók festővászonként kezdték el...